A
kerékpáros infrastruktúrát kialakító
tervezés folyamatához tartozó tévhit az is, amikor azt hisszük, hogy teret
lehet engedni a kerékpáros közlekedési módnak úgy, hogy közben nem korlátozzuk
a gépkocsiforgalmat. Lehet, de nem érdemes! Ugyanis valószínűbb, hogy csak a
baleseti statisztikát növeljük a gépkocsiforgalom korlátozása nélkül, és nem
érjük el a kitűzött célt, hogy az alternatív közlekedés és a gépkocsival való
közlekedés közötti arány változzon. Igazából ez nem is egy tévhit, hanem egy
rosz reflex, amit ha nem küzdünk le, akkor majd folyamatosan olyan félmegoldások születnek,
amelyek kompromitálni fogják minden igyekezetünket.
A
kerékpározás népszerűsítése együtt kell járjon a gépkocsiforgalom
korlátozásával. Ez utóbbi lehet helykorlátozás(autósáv vagy autóparkoló) vagy
forgalomcsillapítás, azaz a gépjárműforgalom sebességének csökkentése a
megfelelő helyeken.
A
gépjárműforgalom korlátozása nincs a gépjárműhasználók ellen. A
gépjárműhasználat gyakoriságát csökkenti, hogy a városban, különösen a
belvárosban, csak indokolt esetben használjuk gépjármüvünket, ezzel teret
engedve az aktívabb közlekedési módoknak, élhetőbbé téve a várost.
A
gépjárműforgalom korlátozása viszont egyértelműen a kényelem ellen szól, ezzel
viszont egy egészségesebb városi életre ösztönöz. Paradox módon épp azok a
leginkább kedvezményezettjei az aktív közlekedési módok térnyerésének, akik a
leg vehemensebben tiltakoznak ellene. Ez a réteg nehezen tud lemondani a
kényelméről, az autókázásról, és valószínű, hogy csak külső kényszer hatására
teszi meg azt.
A
kerékpáros vs. autós ellentétpár már régóta meghaladott téma "jobb helyeken". Az úgynevezett élhető városok esetében a
cél, az indíték nem, vagy nem csak, a bringás közösség óhajának a kielégítése volt, hanem a
motorizált közlekedés csökkentése a környezetszennyezés és a megoldatatlan
helyigény miatt. Ha ezen a szinten mi is túl tudnánk lépni, itt keleten, az már önmagában
egy fél siker!
No comments:
Post a Comment