Ismét kirándúlást szerveztünk a szászföldi bringaútakhoz. Népes csapatunk Szászbuda határából indúlt, a csapat egy része Szászkeresztúron csatlakozott. Szászkeresztúr határában már elkezdődtek a kalandok, defektet kellett javitanunk, szerencsére voltunk rá elegen :)
Aztán elkezdtünk kapaszkodni fel a gerincen, Mese irányába. Jártunk már itt többen is a csapatból, de ezúttal is egy kicsit más volt. Őszi táj, avarral belepett bringaösvény, szines erdő, szép idő, jó hangulat.
A pihenőt az erre kiépitett helyen töltöttük, várva a csapat lemaradozott tagjait. Eközben Tibor és Máté hősiesen küzdöttek, hogy felzárkozzanak.
Mintegy tiz kilométer után egy gyümölcsösön keresztül leereszkedtünk Meşendorf falucskába.
Itt jelentkezett a következő defekt, amit nyugodt körülmények között, egy kocsma teraszán "vigan" szervizeltünk. A defekt megjavitva, a sörök elfogyasztva, ja és akkor jutott eszünkbe , hogy tulajdonképpen még a vártemplom is hátravan. Az is meg lett nézve, fotózva, és indúltunk tovább.
Az igazi kapaszkodó csak innen következett, visszamásztunk a gerincre és haladtunk Szászkézd irányába. A 16 km-nél csapatunk kettévált. Egyik fele visszavette az irányt Szászkeresztúr felé, leereszkedve a völgyön. A csapat másik része pedig, öten arra vállalkoztunk, hogy megprobálunk eljutni Százkézdig. A célunk az volt, hogy feltárjuk a bringaösvény ezen, számunkra még ismeretlen szakaszát, miközben a társaság másik része visszatér az autókhoz és Szászkézden találkozunk ismét.A rövidebb útvonal vissza Sz.Keresztúr fele: szaszbuda-mese-szkeresztur-szaszbuda
A hoszabb útvonal Szászkézdig: szaszbuda-mese-szaszkezd
A visszatérők meglátogatták a Szászkeresztúri vártemplomot.
A vártemplom belső udvara.
Eközben az ötös fogatunk gyorsan haladt és elég hamar elértünk arra a pontra, ahol már biciklivel nem lehetett tovább mászni. A szászkézdi várromhoz.
Az egyik bástya tetején már csak Sándornak maradt hely, de ő helyettünk is elgondolkodott egy pillanatra az élet értelmén, hogy merről jöttünk és merre tartunk, meg úgy egyébként.
és Szászkézdet a magassból.
És végül mindannyian a kocsmában kötöttünk ki, az aljban, Szászkézd központjában.
Még meg kell emlitenem, hogy Csubakk a túra végén egymás után két defektet is kapott, igy Ő hősiesen szervizelt, minden gumit elhasznált, de ennek ellenére sem futotta, hogy a várba felérjen. Lemondóan, de megvárt minket itt, ebben a kocsmában, miközben foglalta nekünk az egész teraszt :)
Lassan szürkülödött, feltettük a bringákat a tetőre és búcsut intve a tornyoknak hazafele vettük az irányt.
És végül egy jó hir nekünk, székelyföldi bringásoknak! Érdeklődve az Adept Transylvania alapitványnál megtudtuk, hogy jövő év májusáig befejezik a tervezett bringaösvényeket, és közte szerepel egy átjáró Zoltántól(Mihai Viteazu) Erkedig. Derzs-től Erked mintegy 8 km-re van, tehát elég közel lesz hozzánk ennek az épitett bringaút-rendszernek az egyik vége !
Ja, és még egy jó(szép) hir, hogy ez a kiruccanásunk volt az ötvenedik tekergésünk. Torta csak a századiknál lesz, :) addig is tervezünk még az idén pár utat, akár ide vissza is, ha az időjárás még engedi.
