Szászföldi tekergés másodszor

Ismét kirándúlást szerveztünk a szászföldi bringaútakhoz. Népes csapatunk Szászbuda határából indúlt, a csapat egy része Szászkeresztúron csatlakozott. Szászkeresztúr határában már elkezdődtek a kalandok, defektet kellett javitanunk, szerencsére voltunk rá elegen :)

Aztán elkezdtünk kapaszkodni fel a gerincen, Mese irányába. Jártunk már itt többen is a csapatból, de ezúttal is egy kicsit más volt. Őszi táj, avarral belepett bringaösvény, szines erdő, szép idő, jó hangulat.

A pihenőt az erre kiépitett helyen töltöttük, várva a csapat lemaradozott tagjait. Eközben Tibor és Máté hősiesen küzdöttek, hogy felzárkozzanak.

Mintegy tiz kilométer után egy gyümölcsösön keresztül leereszkedtünk Meşendorf falucskába.

Itt jelentkezett a következő defekt, amit nyugodt körülmények között, egy kocsma teraszán "vigan" szervizeltünk. A defekt megjavitva, a sörök elfogyasztva, ja és akkor jutott eszünkbe , hogy tulajdonképpen még a vártemplom is hátravan. Az is meg lett nézve, fotózva, és indúltunk tovább.

Az igazi kapaszkodó csak innen következett, visszamásztunk a gerincre és haladtunk Szászkézd irányába. A 16 km-nél csapatunk kettévált. Egyik fele visszavette az irányt Szászkeresztúr felé, leereszkedve a völgyön. A csapat másik része pedig, öten arra vállalkoztunk, hogy megprobálunk eljutni Százkézdig. A célunk az volt, hogy feltárjuk a bringaösvény ezen, számunkra még ismeretlen szakaszát, miközben a társaság másik része visszatér az autókhoz és Szászkézden találkozunk ismét.

A rövidebb útvonal vissza Sz.Keresztúr fele: szaszbuda-mese-szkeresztur-szaszbuda
A hoszabb útvonal Szászkézdig: szaszbuda-mese-szaszkezd

A visszatérők meglátogatták a Szászkeresztúri vártemplomot.

A vártemplom belső udvara.

Eközben az ötös fogatunk gyorsan haladt és elég hamar elértünk arra a pontra, ahol már biciklivel nem lehetett tovább mászni. A szászkézdi várromhoz.

 Az egyik bástya tetején már csak Sándornak maradt hely, de ő helyettünk is elgondolkodott egy pillanatra az élet értelmén, hogy merről jöttünk és merre tartunk, meg úgy egyébként.

 Mi meg néztük Őt ...
 

 ... meg a Várat,

és Szászkézdet a magassból.

És végül mindannyian a kocsmában kötöttünk ki, az aljban, Szászkézd központjában.

Még meg kell emlitenem, hogy Csubakk a túra végén egymás után két defektet is kapott, igy Ő hősiesen szervizelt, minden gumit elhasznált, de ennek ellenére sem futotta, hogy a várba felérjen. Lemondóan, de megvárt minket itt, ebben a kocsmában, miközben foglalta nekünk az egész teraszt :)

Lassan szürkülödött, feltettük a bringákat a tetőre és búcsut intve a tornyoknak hazafele vettük az irányt.

És végül egy jó hir nekünk, székelyföldi bringásoknak! Érdeklődve az Adept Transylvania alapitványnál megtudtuk, hogy jövő év májusáig befejezik a tervezett bringaösvényeket, és közte szerepel egy átjáró Zoltántól(Mihai Viteazu) Erkedig. Derzs-től Erked mintegy 8 km-re van, tehát elég közel lesz hozzánk ennek az épitett bringaút-rendszernek az egyik vége !

Ja, és még egy jó(szép) hir, hogy ez a kiruccanásunk volt az ötvenedik tekergésünk. Torta csak a századiknál lesz, :) addig is tervezünk még az idén pár utat, akár ide vissza is, ha az időjárás még engedi.

Transilvania Bike Trails

TBT azaz Transilvania Bike Trails a neve annak az épitett bringaúthálózatnak amely több falvat is összeköt, nem messze tőlünk, Segesvártol délre, Brassó Maros és Szeben megye hármas határánál kezdődő Szászföldön. http://tbtrace.ro

Juliusban fedeztük fel, az itt megszervezett bringaversenyre neveztünk és annyira jó benyomást keltett a környezet, maga a megépitett bicikliút, hogy azt terveztük ide még visszatérünk a csapattal.

Szeptemer közepén le is utaztunk az Udvarhelytől mintegy ötven kilométerre levő Szászkeresztúrra, autókat letettük, majd innen jártuk be a Szászkeresztur - Mese - Szászfehéregyháza - Szászbuda és vissza Szászkeresztúr útvonalat. Nagyszerűre sikeredett, szép időt kaptunk, bejártunk 38 km-et többnyire profin megépitett bringaúton, meglátogattunk három vártemplomot, élveztük a régi szász falvak hangulatát. 

Mindenkinek ajánljuk, megéri egy napot, vagy talán egy hétvégét is rászánni !
http://www.bikemap.net/szaszfeheregyhazi-tura

 További képek itt: 
https://www.dropbox.com/szászfehéregyházi túra képek

Megcsináltuk az Ultrabalatont !

Májusi tekergéseink megkoronázásaként beneveztünk az Ultrabalatonra. A Szekler Teker négy fős kis csapata (kemőke, latka, nappali, szkiny) pénteken érkezett a rajt helyszínére, Balatonaligára. Miután átvettük a rajtcsomagot, résztvettünk a “tészta partin” - azaz megettük a benevezéssel járó ingyenebédet J(túrós, mákos és diós laska), jó hangulat volt és a nagy tömeg készülődött a versenyre. Aztán még egy kis utazás a 30 km-re levő szállásunkra, és pihenés. 

 

Másnap a rajtot már rögtön egy kalanddal kezdtük. Encő bringáján az utolsó szereléseket elfelejtettük letesztelni és egy elég nagy probléma jelentkezett: terhelés alatt nem működött rendesen a váltó, gyakorlatilag használhatatlan volt a hátsó két kis fogaskerék! Elkezdtük szerelni a bringát a saját szaktudásunkal, megfelelő szerszámok nélkül. Egy adott ponton elég reménytelenül álltunk, még az indúlás is kérdéses volt Emő számára. Egy szétszedett láncal és egy eltört, kölcsönkért lánckinyomóval hallgattuk a csapatokat inditó szervezők bíztatását, majd stresszelő sürgetését, miszerint lassan zárul a start, miközben az a k.rva stift nem akart bemenni a helyére ! :(

Végül utolsó csapatként csak sikerült elindulnunk. Stresszfaktor beállítva, főleg csapatunk nő tagjánál. Aztán az első emelkedőn pár száz méterrel a startvonaltól, kiderült, hogy még egy – két állítást igényel az Encő váltója. A bringa levetette a láncot, beszorult a küllők és a fogaskerék közé és mi nekiálltunk újbol menteni a helyzetet.

Latka szakértelmével és a Bringabarát telefonos segítségével megoldottuk a problémát, végül Encő bringáján ha nem is lett tökéletes a hátsó váltó, de útnak indúlhattunk (újabb kb. húsz perces késéssel). Innen már a táv teljesítése lett a fő célunk, jó futamidőben már nem lehetett gondolkodni, örvendtünk hogy el tudtunk indúlni.

Nem kell hogy mondjam, hogy az első frissitő-pontig még fútókat sem értünk utól, nagy öröm volt a másodiknál, amikor elcsíptünk egy már szedelőzködő bringás társaságot. Kezdett visszatérni belénk a hit, hogy csak meg tudjuk csinálni.

(Megemliteném, hogy ezek a frissitők jól jöttek mindig, feltankoltunk vízből, Isobol, két kézzel toltuk be a banánt, a szőlőcukrot, mazsolát, citromot, de a vajaskenyér paradicsommal, mézes keksz is ujratöltött)

Az útvonal a Balaton keleti csücskéről indult, és az északi oldalon, a Balatont körbejáró bringautakon vezetett. Ezek helyenként elég szűknek bizonyultak, futókat kellett megelőzni, akik biciklis kisérőikkel sokszor teljesen elfoglalták a sávot, vagy találkoztunk szembe jövő, egyéb, azonos időben zajló versenyek résztvevőivel, akikkel meg kellett osztani a szűk útat. Az idő bringázáshoz tökéletes  volt, enyhén felhős, szélcsend és 15 fok körüli hőmérséklet. A verseny útvonala Tihany után kikanyarodott a Balatonfelvidéki dombok közé, ahol lassan emelkedett az út és nehezedett a terep, de kárpótolt a nemzeti park látványa (legelésző bölények, szépen gondozot szőlősök). Aztán visszavettük az irányt a Balaton felé és ereszkedő következett.

Illetve egy újabb kaland: meg kellett várnunk amig Pali szétnéz egy kicsit Szigligeten. Ugyan a hivatalos útvonalban nem volt benne ez a kitérő, de Pali, miután egy frissitőpontnál a nagy tömegben elvétett egy letérőt, Szigligetről jelentkezett, hogy itt a Vár, mi hol vagyunk? Feltünt neki, hogy egyedül versenyzik, és azt hiszem hogy hiányolt is minket egy kicsit J. Mi épp a 100-as km. frissitő-pontnál sütkéreztünk egy büfé teraszán, mert épp kibujt a nap és jólesett a sőr a hátunk mögött tudva az út felét.

Miután bevártuk elcsángált csapattagunkat, egy kis késéssel folytathattuk utunkat, Keszthely irányába. Pali közben jelezte, hogy kezd rendesen fájni a térde. A keszthelyi megállóhoz tervezett vacsora képe lebegett elöttünk, és vitt tovább, de sérült csapattagunk lassult, egyre jobban szenvedett és egyértelmüvé vált, hogy ha nem keresünk orvosi segítséget, nem fogja tudni befejezni a bringatúrát. Csapatunk kettévált, Palival lemaradtam, egy kiméletesebb tempoval haladtunk, amig Encő Latkával előre siettek hogy a keszthelyi megállónál keressenek orvosi ellátópontot.   

Keszthelyen végül Pali térdét ellátták, majd egy teraszon megvacsoráztunk miközben besötétedett és elkezdett cseperegni az eső. Pali térde szervizelve, hasznos orvosi tanácsokkal ellátva, túrós csusza betekerve, beöltözve és lámpákkal felszerelkezve vágtunk neki az éjszakai bringázásnak. A szakasz fele még hátravolt.

Nagyon hangulatos volt az éjszakai tekerés. A mezőny, futók és bringások hosszú sora, mint valami szentjánosbogarak az éjszakában, villózó fényekkel és fejlámpákkal felszerelve futottak és tekertek hosszan a balaton partján vezető biciklisávon. Nem volt veszélytelen, Latka egyszer bokrot látogatott és nem pisilés céljából ! Összességében kellemesen és jól lehetett haladni, a versenyzők vigyáztak egymásra. 

 Pali térde jobban volt, hatott a kezelés és a pihenés, persze nem javasolták neki a nagyobb tempót, ezért Ő úgy taktikázott, hogy a frissitőpontokon nem állt sokat, hanem egy kisebb ritmusban de folyamatosan haladt, mi meg hol megelőztük, hol meg bevártuk. A Balaton deli része emelkedő nélkül “sima űgy” volt, jól lehetett haladni, de az eddig metett 155 km már éreztette hatását, a folyamatos tekeréstől mindannyiunknak elállt csuklója, nyaka, válla, feneke.

Az utolsó biciklis frissitőpontnál még kinyújtózkodtunk egyet a fűben, megettünk valami zselés csodaszert, hogy nehogy ezen múljon a táv teljesítése - persze egyet hosszasan értekeztünk az izzéről J Lacinak nem tetszett, nekem meg határozottan igen- aztán nekiálltunk az utolsó szakasznak.

Mr. Velo-t, a sérült szökevényünket alias Nagy Palit, aki hősiesen küzdött a célbaérésért az utolsó kilómétereken csíptük el. Majd egy kis hajrával, legyözve az utolsó emelkedőt - ami igy a végén elég kegyetlen volt, - együtt hajtottunk be a célba.  Természetesen ez sem sikerült zökkenőmentesen, mert az utolsó 2 km-en belül is el lehetett tévedni a mellékutcákban, de már mint a denevérek, hang után is megkaptuk a Club Aligát, a Finisht.

Pontos eredményünk: 212 km, 15 h, 14 km/h ösz-átlag és 20 km/h menetátlag. Szintkülönbség 1024 m, ami nem sok, de a táv első harmadára zsúfolódott és azon a szakaszon azért meg kellett küzdeni vele.

Egy kalandokkal tarkitott futam után tényleg örvendeni tudtunk a célbaérésnek és jól esett a medál a nyakba és a hideg sör ! Ugyanakkor maximális tiszteltünk a futóké, főleg akik egyéniben teljesítették a 212 kilométert és nem kis eredménnyel: a győztes 18 h 30 p. alatt, de bőven voltak akik 19 és 20 óra alatt futották le. Respect ! Ez a verseny tulajdonképpen róluk szólt, a futókról az egyéni futókról és a 4-10 személyes váltó csapatokról, akik csapattagonként, egyenként egy teljes vagy fél maratoni távot teljesítettek.

És persze egy kicsit a Szekler Tekerről is szólt, de csak egy kicsit, még ha a világ nem is tud róla J

Jó volt, jöhet a következő !!!

SzeklerTeker.